Most
már félévig
este
lesz.
Köd száll, a lámpa imbolyog.
Járnak az utcán karcsú, roppant,
négy-emeletnyi angyalok
(Nemes Nagy Ágnes)
Milyen az ősz?
Tolakodó. Észre kell venni. Gesztenyére taposunk siettünkben, levelet
sodor arcunkba a szél.
Csak sapka kell, vagy ernyő is?
Hordható nyári szoknya csizmával, szőrmés mellény rövid ujjú felsővel.
A vicc az, hogy mindez praktikus.
Későn világosodik, korán sötétedik. A napkeltére való ébredés már nem a
szorgosság szinonimája, hanem elérhetetlen álom- jövő
áprilisig.
Ami gyönyörűség és ajándék, az a ritka napsütés. Macskák és csecsemők
élvezhetik a legzavartalanabbul ezeket a perceket, nekünk jut, ami jut.
Keressünk őszi
élvezeteket,
ha már az
iskola miatt kevés jut nekünk a
napsütésből!
Mint például a vásárlás!
Ez most a női rovat. Úgy láttam, divat lesz a tél! Röviden a kínálat:
bundás, füles sapkák, vastag kötöttek, fél négyzetméteres sálak, ovis
korunkat idéző kesztyűk.
Hogy ezeket eddig is lehetett kapni? De akkor nem volt divat, most meg
igen! Hogy szükséges, azt még Nagyi is belátja!
Vagy
a biciklizés!
Ez itt a férfi rovat.
Ez egy dupla vállas teleszkópos, hidraulikus tárcsafékű, kompressziós
taggal rendelkező, átütőszeges tengelyű, valamint többkomponensű,
erősített, felütésmentes DOWNHILL belsővel rendelkező, 2007 UMF
FREDDY1-es bicikli!
Rajta Imre Máté, körötte az őszi táj!
Vagy
a sütés!
Hideg van, nagyobb a
kalóriaigény, csak a glikémiás indexet tartsuk
alacsonyan!
(ismeretterjesztő cikkünk a témáról a következő számban!)
Süthetünk tököt,
gesztenyét. Ezekhez semmilyen konyhai előképzettség
nem szükséges, csak partnerek, akik segítenek megvenni, utána meg
megenni. Legolcsóbban a piacon. Ahol mindjárt tájékozódhatunk is a
divatszínekről. Naná, hogy padlizsán! Töksárga, kápia-piros, áfonyakék,
fűzöld, libazöld, olívzöld. Ezek a színek idén a körmökön jelennek meg…
Vagy a versolvasás!
Remek kiegészítője lehet őszi outfitünknek egy Baudelaire kötet!
Bátran átadhatjuk magunkat
rosszkedvünknek, sőt kisebb depressziónkat
is megértően fogadja környezetünk a borongós időben!
(Versek oldala itt)
Szergej
Jeszenyin
Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.
Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.
Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.
Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.
Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.
(Rab Zsuzsa)
Áprily
Lajos:
Vadlúd voltam
Valamikor vadlúd voltam,
vadludakkal vándoroltam.
Nagy tavakért lelkesültem,
tengeren is átrepültem.
Őszi fényben és homályban
fel-feltámad régi vágyam:
társaimmal útrakelni,
fényt és felhőt úszva szelni.
Majd ha végem itt elérem,
vadlúd-formám visszakérem.
Jóbarátok, ismerősök,
hogyha jönnek bíbor őszök,
nézzetek fel majd az égre,
égen úszó vadlúd-ékre,
s ezt mondjátok eltünődve:
újra vadlúd lett belőle,
s most ott száll a V-seregben,
hangja szól a fellegekben
Kányádi Sándor: Ősz volna még
Ősz volna még,
s a varjak már közhírré tették
a dermesztő tél
közeledtét.
Károg az ég,
éhenkórász nagy csapat csóka
ricsajog, hussog
reggel óta.
Tócsára jég,
virágra, fűre harmat dermed,
megöregedtek
mind a kertek.
Jó volna még
sütkérezni, de jó is volna,
ha az égen
pacsirta szólna.
Charles Baudelaire: Őszi ének/2
Szeretem hosszu zöld szemeid ragyogását,
szép gyönyöröm, de ma oly keserű vagyok,
s nem szomjazom szemed, szobád s a tűz varázsát,
csak a napot, amely a tengeren ragyog.
De azért légy anyám, szeress, hajolj szivemre,
még ha rossz vagyok is, hálátlan s hűtelen;
szeretőm vagy hugom, légy édes naplemente
vagy őszi glória tűnő életemen.
Rövid szerep! A sír már les az áldozatra!
Óh, vond öledbe, vond, s öleld homlokom át,
hadd élvezzem, fehér s forró nyarunk siratva,
az őszutó szelíd és sárga sugarát!
Szabó Lőrinc fordítása
Weöres Sándor: Örök pillanat
Mit málló kőre nem bízol,
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat,
mely kilóg az időből,
mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs, és multja sincs,
ő maga az öröklét.
Mint fürdőző combját ha hal
súrolta, s tovalibbent --
így néha megérezheted
önnön magadban Istent:
fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.
Vagy a kirándulás!
Lehet gyűjtögetni a séta közben galagonyát, kökényt, csipkebogyót.
Ezeket rágcsálva tényleg úgy érezhetjük, hogy a természet részei
vagyunk.
Gomba az idén kevés volt, néhány nap alatt bújtak ki és nőtt nagyra az
őzláb, a csiperke és a gyilkos galóca is!
Vagy
a kerti
lombsöprés!
Remek testmozgás, be lehet próbálkozni egy biológia ötös szerzésével
is, és garantált elismerés a szülőktől!
Az ősz nevezetes napjai közül felhőtlen mulatságot csak a szüreti bál (
elmaradt) és a Márton napi liba-evés (legyen legalább libazsíros
kenyér!) ígér.
Ünnepeink a gyásszal, az elmúlással kapcsolatosak.
Október 6-a október 23-a méltósága mindnyájunkat megérint.
A mindenszentek és halottak napjának megünneplése mintha csak
az idősebbek dolga lenne.
Ők mennek a temetőbe, gyújtják a mécsest, ők őriznek eleven emléket az
előző nemzedékről.
Talán rendjén is van ez.
És nem véletlen az se, hogy az egyház
épp ide, a tél küszöbére, az
elmúlás kezdetére helyezte – s egymás mellé – mindenszentek és halottak
napját, ünnepét. Tette ezt nyilván ama nagyszerű ellentmondás jegyében,
melynek a halál csak látszata, tartalma azonban az élet, s tegyük
hozzá, a szó legigazibb, legemberibb, tehát leginkább szellemi
értelmében – élet. Halottaink szeretete elsőrendűen az élet iskolája.
Igaz, nem az élet mechanikus folyamatainak, amelyeknek a nagy természet
engedelmeskedik, hanem annak a másiknak, mely teremtő ellentmondásként
épp a tél küszöbén kezd új munkába, fokozott kedvvel és lelkesedéssel.
A külső kép: a hervadásé, a halálé és a menekülésé. Egyedül az ember
függeszti szemét a mindenség lankadatlanul működő csillagaira, a távoli
és nagy egészre, s azon is túlra… ”
– Pilinszky János: A tél küszöbén (részlet)
A Halloween beöltözős bulijai, zajossága szokatlan
még, nehezen fogadjuk be a mi komolyabb-komorabb megemlékezési
szokásaink közé.
De a töklámpás! Mint egy busó pofa, ijesztő, és vicces.
Egyszerűen tök jó!
És ne feledkezzünk meg a november legfontosabb iskolai eseményéről:
30-án szalagavató!
